A példában szereplő eljárás az AutoCAD Romans betűtípusfájlján alapul, de ugyanez az eljárás alkalmazható bármely betűtípusra. Ez az eljárás négy új alakdefiníciót ad a betűtípushoz: felső_be, felső_ki, alsó_be és alsó_ki; ezek szabályozzák az utánuk következő karakterek pozícióját és nagyságát. Az egyszerűség kedvéért ebben a példában az új karakterek a szögletes ([ és ]) és kapcsos ({ és }) zárójelek helyére kerültek. Megváltoztathatja más karakterek definícióját is, vagy használhatja a kibővített ASCII kódoknak megfelelő alakszámokat (128–256). Ha bővített alakszámot használ, akkor a %%nnn módszer használata szükséges az új karakterek beviteléhez (ahol az nnn a karakter ASCII értéke).
A nyitó és záró szögletes zárójel ASCII kódja 91, illetve 93 (05B és 05D hexadecimálisan, ha a betűtípus Unicode-os). A nyitó és záró kapcsos zárójel ASCII kódja 123, illetve 125 (07B és 07D hexadecimális számrendszerben).
*UNIFONT,6,Extended Simplex Roman for UNICODE 21,7,2,0 21 + 7 = 28, then 28 / 2 = 14. This number is used later.
*91,8,super_on 2,8,(0,14),003,2,1,0 *93,8,super_off 2,004,2,8,(0,-14),1,0 *123,8,sub_on 2,8,(0,-14),003,2,1,0 *125,8,sub_off 2,004,2,8,(0,14),1,0
Figyelje meg a 14 és a –14 értéket az előző sorokban. Ezek a képzeletbeli toll Y tengely menti eltolásai. A 14-es érték ebben a betűtípusban a legnagyobb karakter magasságának a fele, ez a felső és alsó indexek mértékének helyes közelítését adja. Ezt az értéket minden betűtípusfájlhoz külön ki kell számolni, de tetszés szerint módosítható.
Amint az alak össze lett állítva, és meg lett határozva egy megfelelő stílus, az új felemelt toll és leengedett toll parancsokat a szögletes ([ és ]), illetve a kapcsos ({ és }) zárójel karakterekkel érheti el. A [ karakter (bal oldali szögletes zárójel) felső indexet kezd, a ] karakter (jobb oldali szögletes zárójel) lezárja a felső indexet. A { karakter (bal oldali kapcsos zárójel) alsó indexet kezd, a } karakter (jobb oldali kapcsos zárójel) lezárja az alsó indexet.