A DIESEL függvények állapotlekérdezésre, számítások elvégzésére és megjelenítésre használhatók.
Minden függvényre érvényes, hogy paramétereinek száma – a függvény nevét is beleértve – tíznél több nem lehet.
Függvény | Leírás/Példa |
---|---|
+ (összeadás) |
Az ért1 , ért2 ,…, ért9 számok összegét adja vissza. $(+, val1 [, val2, …, val9]) Ha például a THICKNESS rendszerváltozó aktuális értéke 5, akkor a következő DIESEL-kifejezés értéke 15 lesz. $(+, $(getvar, thickness), 10) |
- (kivonás) |
Az ért1 valamint az ért2 – ért9 számok összegének különbségét adja vissza. $(-, val1 [, val2 , …, val9]) |
* (szorzás) |
Az ért1 , ért2 , …, ért9 számok szorzatát adja vissza. $(*, val1 [, val2, …, val9]) |
/ (osztás) |
Az ért1 és az ért2 , …, ért9 számok szorzatának hányadosát adja vissza. $(/, val1 [, val2, …, val9]) |
= (egyenlő) |
Ha az ért1 és ért2 számok egyenlők, akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(=, val1, val2) |
< (kisebb, mint) |
Ha az ért1 szám kisebb, mint az ért2 , akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(<, val1, val2) A következő kifejezés a HPANG aktuális értékét veszi fel; ha az érték kisebb, mint a USERR1 rendszerváltozóban tárolt érték, akkor 1 értéket ad vissza. Ha a USERR1 változó értéke 10.0 és a HPANG változó értéke 15.5, akkor a visszaadott érték 0 lesz. $(<, $(getvar, hpang), $(getvar, userr1)) |
> (nagyobb, mint) |
Ha az ért1 szám nagyobb, mint az ért2 , akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(>, val1, val2) |
!= (nem egyenlő) |
Ha az ért1 és ért2 számok nem egyenlők, akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(!=, val1, val2) |
<= (kisebb vagy egyenlő) |
Ha az ért1 szám kisebb vagy egyenlő, mint az ért2 , akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(<=, val1, val2) |
>= (nagyobb vagy egyenlő) |
Ha az ért1 szám nagyobb vagy egyenlő, mint az ért2 , akkor a karakterlánc 1 értéket ad vissza, egyébként nullát. $(>=, val1, val2) |
és |
Az ért1 – ért9 számokon bitenként elvégzett logikai ÉS művelet eredményével tér vissza. $(and, val1 [, val2,…, val9]) |
angtos |
A megadott formátumú és pontosságú szögértéket adja vissza. $(angtos, value [, mode, precision]) A megadott értéket a hasonló nevű AutoLISP-függvénnyel azonosan definiált mód és pontosság paraméterek által meghatározott szögformátumba írja át. Ha a mód és pontosság értéket elhagyja, a függvény a MÉRTEGYS paranccsal kiválasztott aktuális értékeket veszi alapul. Megjegyzés: Az AutoLISP az AutoCAD LT programban nem érhető el.
A következő mód értékek alkalmazhatók:
|
Edtime |
A megadott alak szerinti formázott dátumot és időt adja vissza. $(edtime, time, picture) A Gergely-naptár szerinti időpontot módosítja (kiolvasható például a $(getvar,date) kifejezéssel a megadott alaknak megfelelően). Az alak argumentumot formátumkifejezések alkotják, amelyek helyére a függvény a dátumot és az időpontot meghatározott alakban helyettesíti be. A formátumkifejezésként nem értelmezhető karakterek a $(edtime) kimenetében változatlanul jelennek meg. A formátumkifejezések definícióját az alábbi táblázat tartalmazza. Például tegyük fel, hogy az alapul vett dátum és időpont 1998. szeptember 5., szombat, 4:53:17.506., a megfelelő formátumkifejezés és kimenet az edtime esetében a következő:
Mint azt a fenti táblázat is mutatja, az AM/PM kifejezést teljesen meg kell adni. Ha az AM-et önmagában használja, az A karakter szövegként értelmeződik, és az M az aktuális hónapot adja vissza. Ha az AM/PM kifejezések bármelyike megjelenik az alakban, akkor a H és HH kifejezések 12 órás beosztásban szerkesztik az időt (12:00–12:59 1:00–11:59), és nem 24 órásban (00:00-23:59). Az alábbi példában a táblázat esetében is használt dátumot és időpontot vettük alapul. Figyelje meg, hogy a vesszőt idézőjelek közé kell tenni, nehogy a függvény argumentumelválasztó-jelnek tekintse. $(edtime, $(getvar,date), DDD"," DD MON YYYY - H:MMam/pm) Eredménye: 1998. Szeptember 5., szombat – 4:53 de Ha az idő argumentum értéke 0, akkor a függvény a legkülső makró végrehajtásának idejét tekinti dátumnak, illetve időpontnak. Ezzel elkerülhetők a többszöri hosszadalmas $(getvar,date) hívások, valamint biztosíthatja azt is, hogy a több $(edtime) makróval összeállított karakterláncok mind ugyanazt az időpontot vegyék alapul. |
eq |
Ha az ért1 és ért2 karakterláncok azonosak, a karakterlánc 1, egyébként nulla értéket ad vissza. $(eq, val1, val2) A következő kifejezés kiolvassa az aktuális fólia nevét, és ha a név megegyezik a USERS1 (USERS1-5) rendszerváltozóban tárolt karakterlánccal, 1 értéket ad vissza. Tételezzük fel, hogy a USERS1 tartalma a "12. RÉSZ" karakterlánc, és az aktuális fóliát is így hívják. Megjegyzés: A USERS1-5 rendszerváltozók nem érhetők el az AutoCAD LT programban.
$(eq, $(getvar, users1), $(getvar, clayer)) Eredménye: 1 |
Eval |
A karlánc karakterláncot átadja a DIESEL-kiértékelőnek, és a kiértékelés eredményét adja vissza. $(eval, str) |
fix |
Az érték valós számot a törtrészek elhagyásával egész típusú számra csonkolja. $(fix, value) |
Getenv |
A változónév környezeti változó értékét adja vissza. $(getenv, varname) Ha a megadott nevű változó nem létezik, akkor üres karakterláncot ad vissza. |
Getvar |
A rendszerváltozó értékét adja vissza az adott változónév változóval. $(getvar, varname) |
if |
Feltételesen értékeli ki a kifejezéseket. $(if, expr, dotrue [, dofalse]) Ha a kif kifejezés értéke nullától különböző, a program a haigaz kifejezést értékeli ki és adja vissza. Ellenkező esetben a hanem kifejezést értékeli ki és adja vissza. A kifejezésnek csak a kif kifejezés értéke alapján kiválasztott része értékelődik ki. |
Index |
A vesszővel elválasztott karakterlánc tagjait adja vissza. $(index, which, string) Feltételezi, hogy a karakterlánc argumentum egy vagy több értéket tartalmaz, amelyeket vessző (a makróargumentumok elválasztójele) határol el egymástól. A melyik argumentum az egyik kiemelendő értéket választja ki; az elemek számozása 0-val kezdődik. Ezt a függvényt leggyakrabban arra használjuk, hogy egy pontnak a $(getvar) függvény által visszaadott koordinátáiból kiemeljük az X, az Y vagy a Z koordinátaértéket. Az alkalmazások a USERS1-5 rendszerváltozókban tárolt, vesszővel tagolt karakterláncok lekérdezésére használhatják ezt a függvényt. Megjegyzés: A USERS1-5 rendszerváltozók nem érhetők el az AutoCAD LT programban.
|
nth |
A melyik által kiválasztott argumentumot értékeli ki és adja vissza. $(nth, which, arg0 [, arg1,…, arg7]) Ha a melyik értéke 0, az nth az arg0 értéket adja vissza, és így tovább. Figyelje meg a különbséget a $(nth) és a $(index) között. A $(nth) az argumentumsorozatok egyikét adja vissza a függvénybe, míg a $(index) kiemel egy értéket a vesszővel elválasztott karakterláncból álló egyetlen argumentumból. A program kizárólag a melyik által kiválasztott argumentumot értékeli ki. |
or |
Az ért1 – ért9 számokon bitenként elvégzett logikai VAGY művelet eredményével tér vissza. $(or, val1 [, val2,…, val9]) |
Rtos |
A megadott formátumú és pontosságú valós értékeket adja vissza. $(rtos, value [, mode, precision]) Egy valós számként szerkeszti a megadott értéket a mód és pontosság. paraméter által meghatározott formátumban. Ha a mód és pontosság paramétert elhagyja, a függvény a MÉRTEGYS paranccsal kijelölt aktuális értékeket veszi alapul. |
Strlen |
A karakterlánc karakterek számában megadott hosszát adja vissza. $(strlen, string) |
Substr |
A karakterlánc kezdet pozíciónál kezdődő és hossz hosszúságú részét adja vissza. $(substr, string, start [, length]) A karakterláncban a karakterek számozása 1-gyel kezdődik. Ha a hossz paramétert elhagyja, a karakterlánc teljes hátralévő részét adja vissza. |
Upper |
A karakterlánc karaktereit az aktuális nyelv szabályai szerint nagybetűvé alakítva adja vissza. $(upper, string) |
xor |
Az ért1 – ért9 számokon bitenként elvégzett logikai XOR művelet eredményét adja vissza. $(xor, val1 [, val2,…, val9]) |