A letörés két objektumot köt össze egy szöget bezáró vonallal 2D-ben, vagy egy szöget bezáró lapot hoz létre egy 3D szilárdtest szomszédos lapjai között.
A LETÖR paranccsal hozhat létre letörést.
Ezek az objektumtípusok választhatók ki letörés meghatározásához:
A letörések két módszerrel határozhatók meg: távolsággal vagy szöggel. A letörés meghatározásának aktuális módszere a Módszer opcióval állítható be.
A letörések 2D vonallánc egyetlen csúcspontján vagy összes csúcspontján beilleszthetők egyetlen paranccsal. A Vonallánc opcióval adhat letörést egy vonallánc csúcspontjaira.
Ha letörést szeretne adni egy vonallánchoz, állítsa az aktuális távolság- vagy szögértékeket nem nulla értékre, és jelöljön ki két metsző 2D vonalláncszakaszt. A kijelölt vonalszakaszok közötti távolságnak elég hosszúnak kell lennie az eredményül kapott, szöget bezáró vonalhoz, különben a program nem illeszti be a szöget bezáró vonalat. Ha a kijelölt vonalszakaszokat legfeljebb egy ívszakasz választja el, a program eltávolítja az ívszakaszt és a letörést jelző új vonalszakasszal cseréli le.
Amikor az aktuális távolság- és szögértékek 0 értékűek és a két kijelölt vonalszakaszt ívszakasz választja el, a program eltávolítja az ívszakaszt és meghosszabbítja a két vonalszakaszt, amíg azok metszik egymást.
Alapértelmezés szerint a letörés meghatározásához kiválasztott objektumokat a rendszer az eredményül kapott, szöget bezáró vonalhoz metszi vagy hosszabbítja meg. A Metszés opciót annak megadására használhatja, hogy a kiválasztott objektumok módosuljanak-e vagy maradjanak változatlanul.
Ha a Metszés opció engedélyezett és vonallánc két szakaszát jelöli ki, a hozzáadott letörés új vonalszakaszként csatlakozik a vonallánchoz.