A renderelési folyamat felgyorsításához számos általánosan használt lépés áll rendelkezésre.
Egy modell rendereléséhez szükséges idő minimalizálása érdekében általánosan bevett gyakorlat a rejtett felületek eltávolítása vagy a kamera által nem látható objektumok elrejtése. Ezenfelül az összes felületi normális azonos tájolásának biztosításával is növelhető a renderelési teljesítmény.
Minden modellezett felület lapokból áll. A lapok lehetnek háromszögek vagy négyszögek, és mindegyik lap rendelkezik belső és külső tájolt oldallal. Azt az irányt, amerre egy lap mutat, egy vektor, más néven normális definiálja. A normálvektor iránya jelöli a lap elülső vagy külső oldalát.
Ha normálisok egységesen ugyanabba a külső irányba mutatnak, a renderelő az összes lapot feldolgozza, és rendereli a modellt. Ha valamelyik normális fordított, befelé mutató, akkor a renderelő kihagyja azt, és a renderelt képen három- vagy négyszögletes „lyukakat” hagy.
Ha egy lyuk látható, akkor az két dolgot jelenthet: vagy azt, hogy az Optimális 2-oldalú beállítás ki van kapcsolva a További renderelési beállítások palettán, vagy azt, hogy a lap ténylegesen hiányzik a modellből.
Ha egy lap hiányzik, akkor kézzel kell rekonstruálni azt. A 3DLAP parancs használatával megrajzolt objektumoknál a normálisok irányát a laprajzolási mód határozza meg egy óra járásával egyező irányú koordináta-rendszerben: ha a lap rajzolása az óra járásával ellentétes irányban történt, akkor a vektorok kifelé mutatnak, ellenkező esetben viszont befelé. Célszerű a lapok következetes megrajzolása.
A szilárdtest objektumok normálisai általában helyesen vannak tájolva, ami a rendereléshez készített modellek létrehozásában segítséget nyújthat.
Rendereléskor a renderelő megkeresi a nézetből kifelé mutató összes normálist, és törli a hozzájuk kapcsolódó sokszögeket a jelenetből. Ez az eltávolítási lépés a hátlaplevágás, amelyet a További renderelési beállítások palettán az Optimális 2-oldalú beállítás szabályoz.
A hátsó lapok törlése után a renderelő egy Z puffert használ a Z tengely menti relatív távolságok összehasonlítására. Ha a Z puffer jelzi, hogy két lap átfedi egymást, a renderelő törli azt a lapot, amely takart lenne. A megtakarított idő a kihagyott lapok számával arányos.
Bizonyos esetekben érdemes meghagyni a hátulsó lapokat (például ha a test átlátszó, vagy ha az alak és helyzet következtében egy lapjának mindkét oldala látható, vagy ha egy nyitott test rendereléséről van szó, amelynek belsejébe az adott nézetszög alatt be lehet tekinteni). Az áttetszőség azt is befolyásolja, hogy az egyik lapnak takarnia kell-e a másikat. Ebben a helyzetben az Optimális 2-oldalú beállításnak aktívnak kell lennie, és minden lapot renderelni kell függetlenül attól, hogy a normálisuk mely irányba mutat.
Ha olyan rajzot kell renderelni, amely elvben nem rendereléssel jött létre, vagy ha a modell egy másik termékkel készült, akkor a Optimális 2-oldalú beállításnak aktívnak kell lennie. Ezzel biztosítható az összes felület megfelelő renderelése.
A renderelő egy jelenet minden objektumát feldolgozza akkor is, ha az objektumok nincsenek kamera előtt, és a renderelt nézetben sem fognak szerepelni. Egy renderelés céljából felépített modell esetében nagy előnyt jelent a jó fóliakezelés. A nézetben nem látható objektumokat tartalmazó fóliák kikapcsolásával jelentős mértékben növelni lehet a renderelési sebességet.