A fotósok, filmkészítők és díszlettervezők által alkalmazott megvilágítási irányelvek megkönnyíthetik a jelenetek megvilágításának beállítását.
A megvilágítás kiválasztását az határozza meg, hogy a jelenet természetes vagy mesterséges fényt szimulál-e. A természetes fénnyel megvilágított jelenetek, például a nappali fény vagy a holdfény, döntően egy fényforrásból kapják a fényt. A mesterséges fénnyel megvilágított jelenetek azonban gyakran több hasonló erősségű fényforrással rendelkeznek.
Gyakorlati megfontolásokból alapszinten a napfény sugarai párhuzamosak és egy irányból érkeznek. Az irány és a szög a napszaktól, a földrajzi szélességtől és az évszaktól függően változhat.
Tiszta időben a napfény színe halványsárga, például 250, 255, 175 RGB-értékű (45, 80, 255 HSV). Felhős időben a napfény kékes színezetet kaphat, amely vihar esetén sötétszürkére változhat. A levegőben lévő részecskék narancssárgára vagy barnára színezhetik a napfényt. Napkeltekor és napnyugtakor a sárga helyett a narancssárga és a vörös szín a meghatározó.
Az árnyékok annál erőteljesebbek, minél tisztább az idő, és fontos szerepük van a térbeliség természetes megvilágítású jelenetekben történő kiemelésében.
Az irányított fény holdfényt is szimulálhat, amely fehér, de a napfénynél halványabb.
A napfény és a holdfény a napfényrendszerrel vagy távoli fénnyel szimulálható.
A jelenetek mesterséges megvilágítása pontszerű fényforrásokkal, reflektorokkal, távoli fényekkel vagy hálófényekkel lehetséges. Ezért hasznos lehet ismerni a fény viselkedését.
Amikor a fénysugarak egy felülettel találkoznak, visszaverődnek, vagy legalábbis egy részük, és ez láthatóvá teszi számunkra a felületet. Egy felület megjelenése a rávetülő fénytől és a felület tulajdonságaitól (például szín, simaság, átlátszóság és visszaverődés) függ.
A jelenetekben lévő objektumok renderelését egyéb tényezők is befolyásolják, így például a fény színe, intenzitása és beesési szöge.