A mutató objektum olyan vonal vagy spline, amelynek egyik végén nyílfej, a másikon pedig bekezdéses szöveg objektum vagy blokk található.
Bizonyos esetekben egy rövid vízszintes vonal, az úgynevezett mutatóvég köti össze a szöveget vagy blokkot és az alaktűréskereteket a mutatóvonallal.
A mutatóvég és a mutató hozzá van rendelve a bekezdéses szöveg objektumhoz vagy blokkhoz, így a mutatóvég áthelyezésekor a tartalom és a mutatóvonal is áthelyeződik.
Mikor az asszociatív méretezés bekapcsolt állapotban van, és tárgyrasztereket használ a mutató nyílfejek elhelyezésére, a mutató hozzá van rendelve ahhoz az objektumhoz, amelyhez a nyílfej csatolva van. Ha az objektumot áthelyezi, a nyílfejet is áthelyezi, a mutatóvég pedig ennek megfelelően megnyúlik.
A mutató és az objektum közötti asszociativitás több okból is elveszhet. Például:
- Az asszociativitást nem tartja meg a program a mutató és a blokkreferencia között, ha a blokk úgy lesz újradefiniálva, hogy a pont, amelyhez a mutató csatolva van, elmozdul.
- Nem marad meg az asszociativitás a mutató és a modelldokumentációs rajznézet között, ha egy frissítési vagy szerkesztési esemény eltávolítja a mutatóhoz csatolt pontot.
A feliratozásfigyelő segítségével nyomon követheti a mutatók asszociativitását. Bekapcsolt állapotban a feliratozásfigyelő egy figyelmeztető jellel jelöli meg az asszociativitást elvesztő mutatókat. (Lásd: ANNOMONITOR.)
A figyelmeztető jelre kattintva megjelenik egy menü, amely a megfelelő leválasztott feliratozásra érvényes opciókat tartalmaz. Az asszociativitását vesztett mutatók menüjéből elérhető a MÉRETÚJRACSATOL és a RADÍR parancs.
Elforgatott nézetek
A mutatóvégek, a méretek összetevői és a szöveges objektumok a létrehozásukkor az FKR tengelyeiről veszik a vízszintes és függőleges tájolásukat. A rajz egy nézetének elforgatásakor első alkalommal az FKR / Nézet beállítással megadhatja, hogy a vízszintes és függőleges irányok ne az elforgatott nézethez, hanem a rajzhoz képest legyenek értelmezve.