A szövegbetűtípusok olyan alakdefiníciós fájlok, amelyekben az alakok számozása megfelel a karakterek ASCII kódjának.
Minden szöveg-betűtípusnak tartalmaznia kell egy speciális 0-s alakszámot, amely magáról a betűtípusról ad információt. Az 1 és 31 közé eső kódok vezérlőkarakterek, amelyek közül a szövegbetűtípusokban csak egy használatos:
A soremelés (LF) karakter bármilyen rajzolási művelet nélkül emel egy sort. Ezt a funkciót ismétlődő SZÖVEG parancsok esetében használja a program, így helyezi az első sor alá a következő sorokat.
*10,5,lf
2,8,(0,-10),0
A sorok közötti távolságot az LF alakdefinícióban a lefelé mozgás mértéke határozza meg.
Minden szöveg-betűtípusnak tartalmaznia kell egy speciális 0-s alakszámot, amely magáról a betűtípusról ad információt. A szintaxis a következő:
*0,4,font-nameabove,below,modes,0
A fent érték azt jelzi, hogy a nagybetűk mennyi vektorhossznyival nyúlnak túl az alapvonalon, a lent pedig azt, hogy egyes kisbetűk alsó szára mennyivel kerül az alapvonal alá. Az alapvonal fogalma hasonlít a sorvezető vonalak fogalmához. Ezek az értékek határozzák meg a karakterek alapméretét, és a szöveg objektumban a megadott magasságra vonatkoztatott léptéktényezőként használatosak.
A módok bájt értéke vízszintes irányú betűtípusok esetében 0, kétirányú (vízszintes vagy függőleges) betűtípusok esetében 2. A 00E-s (14-es) speciális parancskód csak akkor érvényes, ha módok értéke 2.
A program részét képező szabványos betűtípusok tartalmaznak néhány további, a méretezéshez szükséges karaktert is.
%%d Fok jel (°)
%%p Plusz/mínusz tűrésjel (±)
%%c Átmérő jel
Karakterek megadásához használja ezeket és más %%nnn vezérlőket.
*65,11,uca 024,043,04d,02c,2,047,1,040,2,02e,0
Mivel az uca alaknév kisbetűket tartalmaz, a program nem menti a nevet a memóriába. A nevet azonban a betűtípusleíró fájl szerkesztésekor használhatja hivatkozási alapként. Ebben a példában az uca alaknév a nagy A karaktert jelzi.