Információk a felületi normálisokról és a takart felületek eltávolításáról

A renderelési folyamat felgyorsításához számos általánosan használt lépés áll rendelkezésre.

Egy modell rendereléséhez szükséges idő minimalizálása érdekében általánosan bevett gyakorlat a rejtett felületek eltávolítása vagy a kamera által nem látható objektumok elrejtése.

Minden modellezett felület lapokból áll. A lapok lehetnek háromszögek vagy négyszögek, és mindegyik lap rendelkezik belső és külső tájolt oldallal. Azt az irányt, amerre egy lap mutat, egy normális nevű vektor definiálja. A normálvektor iránya jelöli a lap elülső vagy külső oldalát.

A lapnormálisok a fények tükröződésének (visszaverődés) és elhajlásának (fénytörési index) irányát határozzák meg. Ha a kamera egy lap mögött van, a lap láthatatlan lesz a kamera számára, a renderelő azonban feldolgozza, így tükrözi a fényeket, és árnyékokat vet.

Ha egy lyuk látható, az általában azt jelenti, hogy a lap ténylegesen hiányzik a modellből, vagy nem a kamera felé néz.

Ha egy lap hiányzik, akkor kézzel kell rekonstruálni azt. A 3DLAP parancs használatával megrajzolt objektumoknál a normálisok irányát a laprajzolási mód határozza meg egy óra járásával egyező irányú koordináta-rendszerben: ha a lap rajzolása az óra járásával ellentétes irányban történt, akkor a vektorok kifelé mutatnak, ellenkező esetben viszont befelé. Célszerű a lapok következetes megrajzolása.

Megjegyzés: A szilárdtest objektumok normálisai általában helyesen vannak tájolva, ami a rendereléshez készített modellek létrehozásában segítséget nyújthat.

Rendereléskor a renderelő megkeresi a nézetből kifelé mutató összes normálist, és törli a hozzájuk kapcsolódó sokszögeket a jelenetből. Ez az eltávolítási lépés a hátlaplevágás.

A hátsó lapok törlése után a renderelő egy Z puffert használ a Z tengely menti relatív távolságok összehasonlítására. Ha a Z puffer jelzi, hogy két lap átfedi egymást, a renderelő törli azt a lapot, amely takart lenne. A megtakarított idő a kihagyott lapok számával arányos.

A renderelő egy jelenet minden objektumát feldolgozza akkor is, ha az objektumok nincsenek kamera előtt, és a renderelt nézetben sem fognak szerepelni. Egy renderelés céljából felépített modell esetében nagy előnyt jelent a jó fóliakezelés. Az aktuális nézetben nem látható objektumokat tartalmazó fóliák kikapcsolásával jelentős mértékben növelni lehet a renderelési sebességet.