Információk a rajz mentéséről korábbi rajzfájlformátumban

Mentheti a rajzot a termék korábbi verzióival kompatibilis formátumban.

A program aktuális verziójával készített rajzot mentheti olyan formátumban, amely kompatibilis a korábbi verziókkal. Ez az eljárás egy rajzot hoz létre, amely nem tartalmaz a program aktuális verziójára vonatkozó információkat, vagy azokat más típusú objektummá konvertálja.

Ha a program aktuális verzióját használja egy korábbi verzióval létrehozott rajz megnyitásához, és nem ad hozzá az aktuális verzióra jellemző információt, akkor később adatveszteség nélkül mentheti a rajzot a korábbi verzió formátumában.

Megjegyzés: Ha az AutoCAD Release 12 vagy AutoCAD LT Release 2 alkalmazásban szeretne fájlokat használni, mentse a rajzot AutoCAD R12/LT2 DXF formátumban.

Ha egy korábbi verzióban létrehozott rajzot eredeti formátumában kíván megtartani, akkor jelölje meg a fájlt írásvédettként, vagy nyissa meg a program aktuális verziójában, és használja a Mentés másként párbeszédpanel Fájltípus legördülő listáját az eredeti formátumban történő mentéshez.

Mivel a rajz korábbi formátumban történő mentése adatvesztést eredményezhet, győződjön meg arról, hogy más nevet adott meg az aktuális rajz felülírásának elkerülésére. Ha felülírja az aktuális rajzot, visszaállíthatja a felülírt verziót a biztonságimásolat-fájl (fájlnév.bak) segítségével, amely a mentés folyamán jön létre.

Pauszokat tartalmazó rajzok mentése

A Pausz biztonságos helyet nyújt a módosítások hozzáadására egy rajzhoz a webes és mobilalkalmazásokban, anélkül hogy a meglévő rajz módosulna. Képzeljen el egy virtuális, közösen használt pauszpapírt, amely a rajzra helyezve lehetővé teszi az együttműködők számára visszajelzés hozzáadását a rajzhoz. Pauszokat hozhat létre rajzokban, majd a rajzot megoszthatja az együttműködőkkel, hogy megtekinthessék a pauszt és annak tartalmát.

A pauszok kizárólag a 2010-es vagy újabb rajzfájlformátumok esetében támogatottak, és nem támogatottak a DXF formátum esetében.

Az asszociativitás megtartása méretezésben

Az AutoCAD 2002 programban vagy a későbbi verziókban létrehozott asszociatív méretek általában megtartják asszociativitásukat a korábbi formátumban történő mentés, majd az újbóli megnyitás során az aktuális verzióban. Ugyanakkor ha méretezett objektumokat korábbi verzióval módosít oly mértékben, hogy új objektumok jönnek létre, a méretezési hozzárendelések megváltoznak a rajz aktuális verzióba való betöltésekor. Ha egy méretezett vonal például metsződik, így a vonal belső része törlődik, két vonalobjektum jön létre, és a hozzárendelt méretezés csak az egyik vonalobjektumra fog vonatkozni.

A méretasszociativitás nem kezelhető, ha a rajzot AutoCAD R12/LT 2 DXF fájlként menti, majd az aktuális verzióban nyitja meg.

Nagy objektumot tartalmazó rajzok mentése

A korábbi (AutoCAD 2007, AutoCAD LT 2007 vagy azt megelőző) rajzfájlformátumban mentett rajzok esetében nem támogatott a 256 MB-nál nagyobb objektumok használata.

A korábbi verziókban történő mentések korlátozásai

A modelldokumentációs rajznézeteket tartalmazó rajzok Release 2012 formátumban való mentésének korlátozásai a következők:

• Bár a rajznézetek megjelenítése és listázása megfelelő, a szerkesztőparancsok egyike sem működik a rajznézeteken (a MOZGAT parancs kivételével).
  Megjegyzés: Az újabb verziójú AutoCAD által készített rajznézetek nem szerkeszthetők az AutoCAD régebbi verzióiban. Az AutoCAD 2014 programban mentett rajznézetek például szerkeszthetők az AutoCAD 2013 használatával annak ellenére, hogy mindkét verzió az AutoCAD 2013 fájlformátumot használja.

A rajzok Release 2000/LT 2000 formátumban történő mentésekor az alábbi korlátozások érvényesek:

• A fájlméret megnövekedhet.
• A titkosítás és digitális aláírás elvész.

A rajzok Release 14/LT 98/LT 97 formátumban történő mentésekor az alábbi korlátozások érvényesek:

• A hiperhivatkozásokat a program a 14/LT 98/LT 97 verziónak megfelelő URL-címekké alakítja át.
• Az adatbázis-hivatkozásokat és szabadon álló címkéket a program 14/LT 98/LT 97 verziójú hivatkozásokká és megjeleníthető attribútumokká alakítja át.
• A csatolt adatbáziscímkéket a program átalakítja bekezdésszöveggé és mutatóobjektummá, csatolási adataik pedig nem lesznek elérhetők. A program a csatolt címkéket helyreállítja, ha a rajzot AutoCAD 2000 vagy újabb alkalmazásban nyitja meg.
• A dinamikus blokkgeometria a blokk dinamikus elemeitől függetlenül újradefiniálható, és a blokkreferenciában lévő geometria nem frissül a rajz megnyitásakor.
• Előfordulhat, hogy a MÉRETÍV és a MÉRETTÖRT parancsokkal létrehozott méretek nem tartják meg eredeti színüket a 14/LT 98/LT 97-es verzióban.

A rajzok Release 12/LT 2 DXF formátumban történő mentésekor az alábbi korlátozások érvényesek:

• A pehelysúlyú vonalláncokat és a sraffozási mintákat a program Release 12 vonalláncokra és sraffozási mintákra konvertálja.
• A program az összes szilárdtestet, testet, lemezt, ellipszist, mutatót, többszörösvonalat, sugárobjektumot, tűrést és szvonalat a megfelelő vonalra, ívre vagy körre konvertálja.
• A csoportok, komplex vonaltípusok, OLE objektumok és előnézeti képek nem jeleníthetők meg.
• Sok objektum elvész, ha a rajzot Release 12 formátumban menti, majd később Release 2000/LT 2000 vagy újabb verzióban nyitja meg.
• A többszörös elrendezések és elrendezésnevek elvesznek. A program csak a Modell és az aktuális elrendezéslapot menti.
• A fóliák és más objektumok neveiben szereplő szóközöket a program aláhúzásjellé konvertálja, a nevek maximális hossza 32 karakter.
• A rajzokhoz csatolt DWF- vagy DWFx-alávetítésfájlok nem menthetők Release 12/LT 2 DXF formátumban.
• A külső referenciák „Memtörölt” állapota elvész.
  Megjegyzés: Ez nem vonatkozik az AutoCAD LT programra.