A közvetett megvilágítási technikák, mint például a globális fényhatás és a végső összegyűjtés fokozzák egy jelenet valósághűségét a radiozitás szimulálásával vagy a fény interflexiójával.
A globális fényhatás effektusokat biztosít, ilyen például a színösszefolyás. Ha például egy vörös csúcs található egy fehér fal mellett, akkor a fehér fal kissé rózsaszínűvé változik. Gondolhatnánk, hogy ez nem olyan fontos, de ha a rózsaszín hiányzik a képből, akkor a kép nem tűnik természetesnek, bár nagyon nehezen lehet meghatározni, hogy miért. Ezt a hatást a szokásos sugárkövetési számításokkal nem lehet létrehozni.
A globális fényhatás kiszámításához a renderelő fotontérképeket használ, amely egy eljárás a közvetett megvilágítási hatások és a globális fényhatás létrehozásához. A fotontérkép használatának mellékhatásai a renderelési zavarok, például a sötét sarkok és az alacsony frekvenciájú fényerőváltozások. Csökkentheti vagy kiküszöbölheti ezeket a tényezőket a végső összegyűjtés bekapcsolásával, amely növeli a globális fényhatás kiszámításához használt sugarak számát.
A befejezett renderelésre készülve győződjön meg arról, hogy megadta azokat a rajzi egységeket, amelyeket a GI-beállítások elvégzése előtt használni kíván. Ha a rajzi egységeket azután módosítja, hogy már elégedett a globális megvilágítással, az hátrányosan befolyásolja a renderelési eredményeket.
A globális fényhatás pontosságát és intenzitását a generált fotonok száma, a mintavételezési sugár és a követési mélység szabályozza. Ez a példa az alacsony fotonszám és a túl alacsonyra vett mintavételezési sugár hatásait szemlélteti.
A globális fényhatás erősségének kiszámítása a fotonok megadott számával történik. A megnövekedett fotonszám következtében a globális fényhatás kevésbé lesz zajos, de erősebben homályos. A fotonszám csökkentésével a globális fényhatás zajosabb lesz, de kevésbé homályos. Minél nagyobb a fotonszám, annál tovább tart a renderelés.
A globális fényhatás előzetes megtekintéséhez az olyan beállításokat, mint a Fotonok/minta vagy a Fotonok/fény, alacsonyabb értékekre kell állítani, majd az értékeket növelni kell a végső rendereléskor.
A mintavételezési sugár határozza meg a fotonok méretét. Sok esetben a jelenet alapértelmezett fotonméretének (Sugár használata=Ki) egy tizede adja a legjobb eredményt. Más esetekben az alapértelmezett fotonméret lehet, hogy túl nagy vagy túl kicsi lesz.
A mintavételezési sugár (Sugár) mérete határozza meg a fotonok átfedését. Ha a fotonok átfedik egymást, a renderelő együtt simítja el azokat. A sugár növelésével növekszik a kiegyenlítés mértéke is, és sokkal természetesebb hatású megvilágítás érhető el. Amikor a fotonok sugara kicsi, és nem fedik át egymást, akkor nincs simítás. Ideális esetben a fotonok átfedik egymást. Jó eredmények eléréséhez be kell kapcsolni a Sugár használata opciót, és növelni kell a sugár méretét.
A Követési mélység vezérlőelemei hasonlók a visszaverődést és fénytöréseket kiszámító funkciókhoz, de ezek nem a sugárkövetéses visszaverődés és fénytörés fénysugaraira, hanem a globális fényhatás fotonjaira vonatkoznak.
A maximális mélység korlátozza a visszaverődés és a fénytörés kombinációját. Egy foton visszaverődése és fénytörése megszűnik, amikor a kettő maximális száma megegyezik a maximális mélységgel. Ha például a Max mélység értéke 3, a Max visszaverődés és a Max fénytörés értéke pedig mindkét esetben 2, akkor a foton kétszer verődhet vissza és egyszer lehet fénytörés, vagy fordítva, de a visszaverődések és fénytörések száma nem lehet négy.
A Max visszaverődés beállítás határozza meg, hogy egy foton hányszor verődhet vissza. Ha 0, akkor nincs tükröződés. Ha 1, akkor a fénysugár csak egyszer tükröződhet. Ha 2, akkor a fénysugár kétszer tükröződhet és így tovább.
A Max fénytörés beállítás határozza meg, hogy hányszor fordulhat elő fénytörés az adott foton esetében. Ha 0, akkor nem törik meg. Ha 1, akkor a foton csak egyszer törhet meg. Ha 2, akkor a foton kétszer törhet meg és így tovább.