A hálófény (háló) egy fényforrás fényerősségi eloszlásának térbeli ábrázolása. A hálófények segítségével lehetőség van a valódi fényforrások gyártóitól származó adatokból származtatott, anizotrop (nem egyenletes) fényeloszlások megjelenítésére. Ez a renderelt fény reflektoroknál vagy pontfényeknél jóval pontosabb szimulálását teszi lehetővé.
Ezek az irányítottfény-eloszlási információk fotometriai IES formátumú adatfájlokban tárolhatók a fotometrikus adatok IES LM-63-1991 szabványú fájlformátumának segítségével.
A fényforrás által kibocsátott fény irányított eloszlásának leírásához a program közelítéssel határozza meg a fényforrást úgy, hogy egy pontfényt helyez el annak fotometrikus középpontjában. Ezzel a közelítéssel az eloszlást csak a kimenő irány funkciójaként írja le. Megadja a fényforrás egy előre meghatározott vízszintes és függőleges szöghalmazra kiszámított fényerősségét, így a rendszer interpolációval kiszámíthatja a fényerősséget egy önkényes irány mentén.
Goniometrikus diagramok
A fotometriai adatokat gyakran goniometrikus diagramok segítségével jelenítik meg.
Hálóeloszlás goniometrikus diagramja
Ez a diagramtípus a fényforrás fényerősségének változását szemlélteti a függőleges szög függvényében. A vízszintes szög azonban rögzített, és hacsak az eloszlás nem szimmetrikus tengely irányban, a teljes eloszlás leírásához egynél több goniometrikus diagramra lehet szükség.
Fotometrikus hálók
A fotometrikus háló a fényeloszlás térbeli ábrázolása. A háló a goniometrikus diagramot a térben jeleníti meg, így a fényerősség függőleges és vízszintes szögektől való függőségét egyidejűleg lehet vizsgálni. A fotometriai háló középpontja jelenti a fény objektum középpontját.
A fényerősség bármely adott irányban arányos a háló és a fotometrikus középpont között, a középpontból a megadott irányba mutató egyenes mentén mért távolsággal.
Példa az izotrop eloszlásra
A kezdőpont körüli gömb az izotróp eloszlást ábrázolja. A diagram összes pontja egyenlő távolságra van a középponttól, ennélfogva a forrás minden irányban egyenletesen bocsátja ki a fényt.
Példa az ellipszoid alakú eloszlásra
Ebben a példában a negatív Z irányban lévő pontok ugyanolyan távolságra vannak a kezdőponttól, mint a megfelelő pontok a pozitív Z irányban, tehát azonos mennyiségű fény vetül felfelé és lefelé is. Egyik pont sem rendelkezik nagyon nagy X vagy Y összetevővel, sem pozitív, sem negatív irányban, tehát oldalra kevesebb fény vetül.